Innováció a fűtésben – A múlt és a jövő találkozása

Az elmúlt fél évszázad alatt Budapest fűtési rendszere hatalmas változásokon ment keresztül. Az 1970-es évek elején a város lakóinak nagy része örömmel üdvözölte a gázfűtést, amely akkoriban az egyik leginnovatívabb és legkorszerűbb megoldásnak számított. A gázfűtés bevezetése alapvetően megváltoztatta a budapesti életminőséget, hiszen a korábban elterjedt fa- és szénfűtés miatt a város levegője már elviselhetetlenné vált. A sűrű füsttel és korommal terhelt levegő komoly egészségügyi problémákat okozott, és az akkori lakók számára a gázfűtés egy tisztább, kényelmesebb és hatékonyabb alternatívát kínált.

Az 1970-es évektől kezdve a gázfűtés gyorsan elterjedt, és hamarosan a legtöbb háztartás számára elérhetővé vált Budapesten. A gázzal való fűtés számos előnnyel járt: könnyen szabályozható volt, kevesebb munkát igényelt, és tisztább alternatívát jelentett a korábbi tüzelőanyagokhoz képest. Azonban az idők változásával a gázfűtés előnyei egyre inkább megkérdőjeleződtek. Az elmúlt évtizedekben a fosszilis tüzelőanyagok, így a földgáz felhasználása is egyre inkább környezetvédelmi kérdéseket vetett fel, különösen a klímaváltozás előrehaladtával.

Az Európai Unió és a világ számos országának klímapolitikai célkitűzései között szerepel a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése és a megújuló energiaforrások térnyerése. Az EU célja, hogy 2050-re elérje a karbonsemlegességet, ami azt jelenti, hogy az Unió területén a kibocsátott szén-dioxid mennyisége megegyezik a természetes úton megkötött mennyiséggel. Ennek érdekében számos szabályozást vezettek be, melyek a fosszilis energiahordozók használatának csökkentését célozzák.

Napjainkban a megújuló energiaforrások, mint a napenergia, a szélenergia és a geotermikus energia egyre nagyobb szerepet kapnak a fűtési rendszerekben. A víz-víz hőszivattyú, amely talajvízből nyeri a hőt, kiváló példa erre. Ezek a rendszerek képesek arra, hogy a talajban tárolt hőenergiát hasznosítsák fűtési, hűtési, meleg víz előállítási célokra, miközben jelentősen csökkentik a szén-dioxid kibocsátást.

A víz-víz hőszivattyúk működése során a talajvíz hőjét vonják el, majd azt egy hőcserélő segítségével juttatják a fűtési rendszerbe. Ez a megoldás rendkívül hatékony, hiszen a hőszivattyúk akár háromszor-négyszer több energiát képesek előállítani, mint amennyit fogyasztanak, ami drasztikusan csökkenti a fűtési költségeket. Ezzel szemben a gázfűtés hatásfoka korlátozott, és jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, ami hosszú távon hozzájárul a globális felmelegedéshez.

Az Európai Unió egyértelmű célkitűzései között szerepel a fosszilis energiahordozók használatának fokozatos visszaszorítása, és ennek érdekében különböző szabályozásokat és ösztönző programokat vezettek be. Tavaly az Európai Bizottság már döntött arról, hogy betiltja az új olaj- és gázkazánok telepítését, helyette pedig a hőszivattyúk beépítését segíti. Idén tavasszal pedig már az országok arra kérték a Bizottságot, hogy tegye közzé a hőszivattyúk támogatására vonatkozó cselekvési tervet, és vizsgálja felül a 2016-os uniós fűtési és hűtési stratégiát a közelgő 2040-es éghajlatvédelmi célokkal összhangban.